DONGÓ 1ha  /0,5 sárgamuskotály 0,5 furmint/

A Bátorka felől a Somszög aljáig húzódó dűlőnek már a XVI. században feltűnt a neve. A Bél-Matolai besorolás a négy legjobb első osztályú termőhely között jegyezte.

HASZNOS 0,9ha / 0,5furmint 0,4 sárgamuskotály /

Kifejezetten nagy kiterjedésű dűlő, aminek a neve már a XV. században feltűnt. Nem csak nagy, hanem fekvése és alapkőzete alapján is nagyon összetett dűlő. Vannak kiemelkedő és gyenge fekvései is. Nem véletlen, hogy évszázadok óta aldűlőkre osztották. Mai aldűlői, a Kis-, a Nagy- és Kassai-Hasznos lényegében önálló termőhelynek tekinthetőek. A Bél-Matolai dűlőklasszifikció I. osztályba tette.

BÁRTFAI 0,8ha /furmint/

Bár már a XV. század végétől nagy szőlőtulajdonos volt a dűlőben Bártfa városa, nevét valószínűleg nem a szabad királyi városról, hanem Bártfai Szabó Gyuláról, tállyai gyógyszerészről kapta, aki sokat tett azért, hogy Tállya szőlőtermesztése magához térjen a filoxéravész után. Kiváló fekvésű dűlő, I. és II. osztályú termőhelyek szomszédságában. A klasszifikációk még nem emlékeztek meg róla.

A Bártfai-dűlő a nevét Bártfa város birtokaként kapta, korábban ezt a részt Felső-Tökösmálynak nevezték, hiszen a mai Tökösmály fölött található. Régi családi területünk volt, amit sikerült visszavásárolnunk. Nagyon köves, riolitos, keleti fekvésű terület.

TÖKÖS-MÁLY 0,4 ha /furmint/

A Bél-Matolai klasszifikáció nemcsak a legjobb négy tállyai dűlő közé sorolja, hanem talajáról külön meg is emlékezik - amire alig-alig akad példa a munkában. Neve már a XV. században feltűnik - különleges becsben tartott termőhely volt.

Ezt a területet már az 1730-as Bél Mátyás-féle első tokaji klasszifikáció is első osztályú dűlőként említi, sőt még a dűlő talajszerkezetére is kitér. A borvidék legjobb termőhelyei közé tartozik, Déli lejtésű riolittufás talajjal. Izgalmas terület.

Pipiske 0,9ha /furmint/

Tállyai másod osztályú besorolású dűlő.